Nem tudom hogyan szokás vagy illendő kezdeni egy új blog első bekezdését, úgyhogy legelőször is köszönök. Szia! Most hogy túljutottunk ezen a számomra kínos, számodra meg furcsa pillanaton bele is kezdenék, hogy megosszam veled a hogyant és miértet. Kezdem is a legelején, mert másképp te nem érted mit akarok mondani én meg csodálkozom hogy miért.
Kicsit több, mint egy hónapja bejutottam az egyetemre ahová szerettem volna, arra a szakra amelyet leborulva imádok. Ettől kezdve bepörögtek az események, ugyanis a város elég messze van a helytől ahol lakom. Jó néhány autós kirándulásom volt az egyetemre különböző hely elfoglalási hercehurcák következményeképpen, a lakáskeresésről nem is beszélve. Szerencsére az autózás alatt, szememet a szélvédőn keresztül meresztgetve, eszembe jutott, hogy mikor minden meglesz, akkor a neten keresek blogokat, bejegyzéseket, amik végigkalauzolnak egyetemista éveim első pár hónapján és könnyítenek parányi kis lelkem gondjain. Viszont csalódnom kellett, mert nem igazán találtam olyanokat, amik tényleg a segítségemre lettek volna. Ekkor kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy utánam is lesznek még hím- és nőnemű egyedek egyaránt, akik egyetemre készülnek és segíteni szeretnék nekik, megelőzni az ilyesfajta problémákat. Persze nemcsak egyetemi "kiskalauzként" tekintek a frissen induló blogomra, szeretnék más témában is írni, ami szintén kapcsolódik az egyetemista léthez.
Miért éppen egyetemizmus? Már alá is húzta pirossal a szövegjavító cókmók, úgyhogy boldogan jöttem rá, kitaláltam egy új szót. De ha van ateista és ateizmus, buddhista és buddhizmus akkor mostmár lett egyetemista és egyetemizmus! (fő az eredetiség, tudod hogy van ez)
Megpróbálok egy ún. naptárat felállítani, hogy milyen napokon fogok posztolni, ám ez a végleges órarendem után fog csak kiderülni, addig is maradjon a szerda, mivel ma kerül a nagy publikum elé az első posztom. Addig is nyugodtan írjatok, várom az ötleteket, hogy mikre lennétek kíváncsiak, miről olvasnátok szívesen. Találkozunk következő szerdán!
